4 ok, amiért túrázni jó!

Miért jó túrázni? Először is, anélkül pörgeti fel a pulzusszámot, hogy túlságosan igénybe venné az ízületeket. De ez még nem minden! Íme, ez történik, ha a hegyek felé tartasz.

túrázni jó

Túrázni jó. Azon túl, hogy kellemes időtöltés, a túrázás test és lélek számára egyaránt hasznos. Egy erdei kiruccanás kedvenc gombáink vagy gyógynövényeink begyűjtésére is remek alkalom lehet. Nyáron pedig D-vitamin készleteink feltöltése miatt is érdemes inkább a szabadban szervezni programot. Milyen előnyei vannak még a túrázásnak és hogyan érdemes csinálni? Erre adunk most négy hathatós okot neked.

Lehetőleg hegynek felfelé. Nekivághatunk a pusztának is természetesen, az izmok kellemes fáradtsága és a békés ellazultság érzése nem marad el. Ám ha emelkedőkben, lejtőkben bővelkedő útvonalat választunk, több kalóriát égetünk el. A Harvard Egyetem útmutatója szerint az átlagos 70 kg súlyú túrázó 149 kalóriát éget el 30 perc alatt sík terepen és 223 kalóriát, ha egy meredekebb dombot is útba ejt.

túrázni jó
Két túrázó lány

Túrázni jó! De tényleg!

Amiért még túrázni jó, az a formásabb láb-, far- és törzsizomzatért is érdemes bevállalni egy izzasztóbb aktivitást. Ha emelkedőn sétálunk felfelé, a combhajlító, valamint a farizmok vesznek részt aktívabban a munkában, lejtőn a négyfejű combizom és a térdek lépnek működésbe, a törzsizomzat pedig mindvégig részt vesz az egyensúlyozásban (de egyenetlen talajon még jobban megdolgoztathatjuk).

A természetben bizonyítottan sokkal jobban összpontosítunk. Ezt kísérlettel is alátámasztották: az a csoport, aki egy arborétum lombos fái között tett sétát, a kognitív funkciókat vizsgáló teszten sokkal jobban teljesített, mint a városiasabb környezetben sétáló társaik. Számunkra ez milyen jelentőséggel bír? Felpattanni a futópadra egyértelmű fiziológiai előnyökkel járhat, de ha az edzőterem helyett a szabadban végzel testmozgást, szellemileg is felfrissülhetsz.

A legnagyobb pozitívum!

A végére hagytuk a túrázás talán legnagyobb pozitívumát: segítségével a depresszió jócskán csökkenthető, vagy akár meg is előzhető. A Stanford Egyetem kutatói azt találták, hogy 90 perc séta a természetben sokkal jelentősebben csökkenti az aktivitást a prefrontális kéregben (amely az agy depresszióért is felelős területe), mintha a városban sétálnánk ugyanennyi ideig. A túrázás visszaszorítja az ismétlődő negatív gondolatokat, így boldogabbnak érezhetjük magunkat tőle. Kell ennél több?