Mindent a ködről
A köd olyan réteges szerkezetű felhőzet, melynek alapja leér a földfelszínig. A levegő telítettségéből adódik a jelenség, ugyanis ilyenkor a nedvesség kicsapódik és a levegő párás lesz. Ha a látástávolság 1-től 5 kilométerig terjed, párásságról, ha a látótávolság 1 km alá csökken, ködről beszélünk.
A köd nem csupán őszi napokon figyelhető meg, több fajtája is létezik. A leggyakoribb a kisugárzási köd, amely a tipikus “hajnali köd”. Pirkadatkor a hidegben a nagy nedvességtartalmú felszínközeli levegő lehűl és kicsapódik. Általában a délelőtti felmelegedés során oszlik fel.
Az áramlási köd a magas nedvességtartalmú, melegebb légtömeg hideg felszín fölé áramlásakor keletkezik. Ez a ködfajta könnyen tetten érhető ha tenger vagy nagyobb víztömeg közelében tartózkodunk, ugyanis gyakran alakul ki a meleg vízfelszín felől a szárazföld felé áramló levegő által (sokszor téli időszakban vagy éjszaka).
A keveredési köd a meleg, nedves levegő, hideg, szárazabb levegővel való keveredése, majd a lehűlés következtében a fennmaradó nedvesség kicsapódása.
A lejtőköd is sokak számára ismerős lehet, akik renszeresen túráznak vagy hegyes, dombos környéken laknak: a hegyvonulat emelkedésre készteti a felé áramló levegőt, az emelkedő légtömeg a magasban alacsonyabb hőmérséklettel találkozik, lehűl és telítetté válik.
A párolgási köd télen vagy éjszaka jön létre, de hazánkban ősszel is jellemző, amikor a nagy vízfelszínek (tavak, folyók, mocsarak, fölázott talaj) még melegek, ezek párolognak a hozzájuk képest hideg levegőbe.
A frontális ködöt melegfront esetén a hideg levegőbe hulló melegebb esőcseppek párolgása okozza.
És mikor várhatjuk a köd eloszlását a jobb látási viszonyok érdekében? A köd megszűnése szintén többféleképpen történik. Eloszlik akár a levegő hőmérsékletének növekedése miatt, de száműzi a felszín közeli erősödő légmozgás, vagy a lehűlés is, ilyenkor a ködöt alkotó vízcseppecskék visszahullanak a földre.