Télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, ráadásul a tőlünk északabbra fekvő területekről – ahol a miénknél jóval keményebbek a telek – sok esetben Magyarországra érkeznek telelni a madarak. Ugyan hazánkban a ház körül ismerősen mozgó madarak maguk is rátalálnak az élelemre, az etetés nagy biztonságot jelent számukra. Mire figyelj, ha madáretetésre szánod el magad?
A téli madáretetés alapszabályai
Ha a csinos madáretető már készen áll, az alábbi szabályok betartásával kertünkbe csábíthatjuk ezeket a csodás állatokat. Nekik az etetés könnyen hozzáférhető és biztos táplálékforrást jelent, nekünk pedig a megfigyelés kiváló lehetőségét (hogy milyen hatással van a lelkiállapotunkra a madarak jelenléte, itt olvasható).
Mikortól és meddig etessünk?
Általában az első fagyok beköszöntétől (ami többnyire novemberre tehető), egészen a fagyok tartós megszűnéséig (akár április közepéig). De elkezdhetjük a madáretetést jóval korábban − különösen ha új helyen szeretnénk etetni −, akár szeptember elején.
Milyen időközönként etessünk?
Folyamatosan. Ha egyszer hozzászoktak, a madarak számítanak az általunk kitett eleségre, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe. Így a táplálék hirtelen elmaradásával rengeteg madár kerülhet nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű madarak számára ez az élelem a túlélés záloga, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha elfelejtjük feltölteni az etetőt és nem tudnak eleget táplálkozni napközben, az a következő hideg éjszakán az életükbe kerülhet.
Mivel etessünk?
Olajos magvakkal (napraforgó, köles, kiegészítő táplálékként dió, mogyoró, földimogyoró: nem sózott, nem pirított), állati zsiradékkal (kifőzött szalonna, faggyú, állateledel boltban kapható cinkegolyó), gyümölccsel (faágra feltűzött alma). Az ivóvízről se feledkezzünk meg.