Összefoglalónkban erről a jeles hagyományról számolunk be, amely éppen az őszi időszakra esik. A szüret első napja egyes területeken neves dátumokhoz kapcsolódik. Eger vidékén szeptember 29. – Szent Mihály napja, Miskolc környékén október 18. – Lukács napja, a Dunántúlon október 15. – Szent Teréz napja a szüret kezdete.
Hogyan folyt régen a szüret?
A nők gyűjtőedénybe gyűjtötték a szőlőt, a férfiak az akkoriban még fából készített puttonyba. Majd a szőlőszemeket összezúzták, lepréselték, és tulajdonképpen ezután indult a borkészítés.
A nap végén a szüretelők szüreti koszorút vittek a vállukon, ez rendszerint szőlőfürtökből, búzából és szalagokból készült. A szüret fontos szereplője volt a borkirály, aki az esti mulatságért felelt. A felvonuláson nem csupán szüreti koszorúkkal vonultak, jelen volt a hordóra ültetett piros ruhás férfi bábu, melyet baksus figurának neveznek. Eredete Bacchusra vezethető vissza, ő a római mitológiában a bor és mámor istene.
A felvonulást követték a szüreti bálok. A bálokról azért beszélünk többes számban, mert külön ünnepeltek az iparosok, a gazdalegények, a szegények. A báltermet szőlővel díszítették, egy nagy fürt jelölte a fő helyet, ezt a fürtöt az éjszaka folyamán ellophatták a bálozók, vagy ha ez nem sikerült, a mulatság végén kisorsolták. A csőszlegények és -lányok feladata volt, hogy vigyázzanak a “szőlőlopásra “.
A mai szüreti fesztiválok talán kevéssé emlékeztetnek ezekre a régi mulatságokra, de azért sok helyen törekednek a hagyományőrzésre. Ha kedvet kaptunk, ezeket a szüreti felvonulásokat és ünnepségeket látogathatjuk meg idén ősszel.