Könnyen összeköthetjük a kellemest a hasznossal: ha kirándulni indulunk. A túra során nemcsak szervezetünk regenerálódik, de azok az egészséges növények is begyűjthetők, amelyekből otthon finom szörp, saláta vagy lekvár készülhet. Egy hosszabb kirándulás során talán már út közben elfogynak ezek az egészséges finomságok.
De mik azok az egészséges növények? Szörp, leves és saláta, nem mindennapi alapanyagokból
Az ibolya konyhai felhasználása sokak számára egy új kaland kezdetét jelentheti. A virág nem kizárólag az erdők, tisztások, árokpartok szemet gyönyörködtető dísze, hanem kiváló szörp is készíthető belőle. Aki az ibolya illatát kedveli, az ízével is elégedett lesz.
A csalánnal tea formájában már többen találkozhattak, így nem újdonság, hogy ez a növény is büntetlenül fogyasztható – csak a készítésnél kell odafigyelni, hogy meg ne csípjen. Krémleves-alapanyagként azonban már kevesebben ismerik, pedig érdemes megkóstolni, íze a spenótéra hasonlít.
A salátaboglárka nemcsak ehető, hanem magas C-vitamin-tartalmú, finom, egészséges növény. Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák azt a protoanemonin nevű anyagot, melynek bőr és nyálkahártyát izgató hatása van) salátaként érdemes fogyasztani. Viszont nagy odafigyelést igényel a salátaboglárka begyűjtése, mert könnyű összetéveszteni közeli rokonával, a réti boglárkával. Ez utóbbi mérgező: hányást, hasmenést, görcsöket, bénulást okoz. Hasonló kinézetű a mocsári gólyahír is, ez szintén mérgező növény.
A salátaboglárka mellé szedhető még zsenge pitypanglevél, tyúkhúr és ibolyavirág, így nagyszerű tavaszi vadsalátát kapunk. A pitypangnak magas A-, D-, C- és B-vitamin-, vas-, mangán-, cink- és magnéziumtartalma van és közismert, könnyen felismerhető. A tyúkhúr nem csak vadsalátaként, hanem omlettekbe sütve, vagy levesbe, főzelékbe főzve is felhasználható.
Friss gyümölcsök az erdőből
Az erdőben fellelhető gyümölcsök azok számára is ismertek és kedveltek lehetnek, akik még nem rendelkeznek kellő önbizalommal a fent említett saláta összeállításához. Már május végén-június elején találhatunk a napos erdőszéleken zamatos erdei szamócát. Nem sokkal később érik az erdei tisztásokon a málna, hasonló, bogyós gyümölcs a fekete színű, tüskés indákon termő szeder.
A csipkebogyó lekvárnak feldolgozva jelentős mennyiségű A és C-vitamint, valamint szerves savakat és pektint tartalmaz. A kökény sötétkék bogyóját az első fagyok után ajánlatos szedni, de a fagyhatást manapság már a hűtőszekrénnyel is elérhetjük.
A som és a vegyes tölgyerdőkben gyakori vadgyümölcs, a berkenye szintén azután lesz igazán finom, hogy a “dér megcsípte”. A berkenyéből kiváló lekvár, zselé, húsételek, vadhúsok mellé mártás és bor is készül. A vadalma, vadkörte kirándulás közben csillapítja éhségünket, vagy sütemények, kompótok alapanyaga lehet.
A fekete bodza mára kultúrnövénnyé nőtte ki magát, de azért vadon is lehet találkozni fehér virágaival. A virágokat szörp, az érett bogyókat pedig lekvár készítésére használják fel. Szedni ott célszerű, ahol tiszta és pormentes a levegő.
Hangsúlyozzuk: ha vadon termő egészséges növények, gyümölcsök gyűjtésére szánjuk magunkat, nagyon fontos, hogy pontosan be tudjuk ezeket azonosítani. Néhány családban a vadon termő növények ismerete apáról fiúra száll. Aki a családi kirándulások alkalmával nem sajátította el ezt a tudást, annak sem kell lemondani a természet ízeiről.
A biztos fajfelismerést könyvből nem lehet megtanulni, a képek, rajzok alapján nehéz a pontos azonosítás, de ha terepen ismerjük meg a növényeket, kisebb valószínűséggel fogunk hibázni. Erre a célra országosan indulnak tanfolyamok gomba, ehető növény és gyógynövény felismerésére. Ezeket érdemes elvégezni, ha valaki komolyan érdeklődik az egészséges növények témája iránt.